Meleg volt,forróság. Ichigo és barátai az osztályteremben ültek és vártál a csengőszót. Aznap péntek volt az utolsó tanítási nap. Végre kicsöngettek és Keigo azonnal felpattant és elkiáltotta magát:
- Juhéééé!
- Ejnye Keigo! –mondta a perverz tarárnő .- még van mondani valóm! Figyelem a táborba hétfőn indulunk. A többit tudjátok. Akkor hétfőn reggel 7-kor mindenkiért elmegyek busszal. Addig is viszlát!
- Jaj de jó,igaz Tatsuki-chan!-szólytotta meg a lányt Orihime.
- De akkor ülünk egymás mellé a buszon?
- Persze!
Közben Rukia magában törte a fejét hogy vajon mégis milyen lehet az a tábor mert ő még sosem volt a lelkek világában nem volt ilyen.
- Miaz Rukia?Nem akarsz már hazamenni?- kérdezte morcosan Ichigo.
- De,persze?
- Mi a baj?
- Ichigo mégis milyen ez a tábor?
- Hát…. elmegyünk 2hétre itthonról.
- Azt én is tudom, de hol fogunk aludni?
- Te nem figyeltél a tanárra?
- Hát nemigazán.
- Jól van egy szállodában fogunk majd „lakni”.
- És én kivel leszek egy szobában?
- Nem tom.
- Remélem velem!- ez Keigo volt.
- Hát…öm…izé….
- Rukia nem fog veled aludni! –mondta közönbösen Ichigo.
- De hiszen akkor kivel fog csak nem veled?-mondta csillogó szemekkel.
- Hát…igen már csak neked nincs párod Ichigo meg Rukiának.-jött oda Mizuiro.
- Anyám. –nézett felfelé Ichigo de legbelül örült annak hogy Rukiával lehet.
- Bocsássatok meg de beszélnem kell Kurosakival!-azzal Ru megfogta Ichigo karját és elrohant vele a többiek meg csak megdöbbenve néztek utánuk és tanakodtak hogy ezek most járnak-e?
Közben Ru-ék felérnek a tetöre:
-Mivan már Rukia?
-Mi…most …egyszobában fogunk aludni?
-Ha nem akarsz a tanárnővel.
- Nem.
- Akkor ezt megbeszéltük. Mehetünk haza?
- Igen.
Majd elindultak. Hazafelé nem szóltak egymáshoz csak mentek előre és gondolkodtak.
Ru fejében ezek a gondolatok jártak:
„Azt hiszem hogy ….én…szeretem őt…..nem tudom…. örülök hogy vele leszek egy szobában. De ő biztos nem örül csak azért alszik velem mert nem akarja a tanárnő horkolását hallgatni. És azis biztos hogy ő Orihimét szereti. Miért fáj annyira ha vele vagyok,…ezt nem érte. Közben hazaértek. És bementek.
-Á hazaért az én drága egyetlen fiam. –és már repült is Ichigo felé Isshin. Aki rögtön leütötte.-de Ichigo nyögte. És már pattant is fel hogy üdvözölje Rukiát.- És hogy vagy drága harmadik leányom?- ölelte volna át de Ichigo megfogta és behúzott neki egyet majd csak annyit mondott:-Meg van,boccs fater de most sieetünk.Azzal megfogta Rukia kezér és elindult a szobája felé.
-Ichigo mi voltez?
- Mi?
- Szerinted most télleg elég jól elbántál az apáddal.
- Csak nem akarom hogy ölelgessen.
- Miért?
- Csak. Mert tudod nem szeretem ha más ölelget téged.
- Ezt most nem értem.
-Mind1
- Ichigo kérdezhetek valamit?
- Ha nagyon muszáj.
- Te szerelmes vagy Inouéba?
- Én Inouéba még viccnek is rossz. De miért kérdezted?
- Csak úgy. –azzal Rukia bement a szekrényébe.
Ichigo kinyitotta az ajtaját és kihúzta onnan és szorosan magához ölelte.
- Én mást szeretek.
- Ichi….go!
Majd Ichigo megcsókolta Rukiát.
-Én téged szeretlek. Rukia szíve nagyot dobbant mikor meghallotta azt az egyetlen szót amit már annyira hallani akart a fiú szájából.
Vége